Ezt a bejegyzést Dóritól kaptam és az ő engedélyével vettem át ide. Dóri egyébként nagy esélyekkel pályáz az év divatbloggere címre, ebből következik, hogy ő is vezet egy blogot, aminek a témája a divat.

 

A tavalyi párizsi kiruccanásunk után, idén újra útra keltem a két bájos barátnőmmel, Judittal és Adrival. Ezúttal Amszterdamot, a tolerancia és sokszínűség városát szemeltük ki. Ezekkel a lányokkal valahogy mindig olyan kalandosra sikerülnek az útjaink, és ez Amszterdammal sem volt máshogy. Pénteken hajnal 3 órakor kezdetét vette az idei nyár egyik legizgalmasabb élménye, az Amszterdam-tripünk.

Hát persze, hogy abba nem gondoltunk bele, hogy Amszterdam sokkal északabbra van mint Budapest, és így jóval hidegebb is. Úgyhogy, amikor leszálltunk Eindhovenben a repülőről egy kicsit meglepett minket az ottani 15 fok, szél, eső. Persze igyekeztünk pozitívan gondolkozni, így mire beértünk Amszterdamba, a napocska is kisütött a tiszteletünkre.

Egyébként már az első pillanattól menthetetlenül szerelembe estem a várossal, az atmoszférával, és az ottaniak stílusérzékével. Az épületek egyébként egy külön regényt érdemelnének, ugyanis egyszerre hihetetlenül bájosak és egyben groteszkek, főleg a teljesen ferde egyedek. Az első nap a rácsodálkozás, a hangulat beszippantása, és a vöröslámpás negyed felfedezésének jegyében telt.

A szállásunk is nagyon menő volt, Airbnb-n keresztül találtak a lányok egy 90 négyzetméteres hipszter lakást, ahol két iszonyatosan dagadt és elkényeztetett macskával, Novival és Stieggel laktunk együtt, képzeljétek, hogy papírra vetett két oldalas írás volt arról, hogyan kell bánni a cicákkal.

A második napunkon Judit 25. születésnapját ünnepeltük, amely véleményem szerint igazán különlegesre sikerült. Felfedeztünk egy olyan élelmiszerboltot, amely csak bio és ellenőrzött ételeket, zöldségeket, gyümölcsöket árusít, úgyhogy fel is tankoltuk magunkat rengeteg friss gyümölccsel és salátával, hogy bírjuk a sétát.

Aztán megnéztük a virágpiacot, ahol igazi holland tulipán magokra tettem szert. Délután még betértünk a Tomsba, amelynek az a sajátossága, hogy ha veszel egy pár cipőt, akkor egy rászoruló gyerek is kap egyet. A cél mindenképpen nemes, a cipők pedig kúlak, úgyhogy gyorsan szert is tettem egy kis egyszerű, bézs darabra, amely hihetetlenül megkönnyítette a további városnézést, mintha csak vajon lépkedtem volna.

Utána gyorsan hazamentünk készülődni, utána este pedig elindultunk megünnepelni Judit születésnapját. Najó, mondjuk arra szerintem egyikünk sem számított, hogy majd egy olyan r'n'b bulin kötünk ki, ahol mi leszünk az egyetlen fehér lányok. Nem baj, ilyet is láttunk! Egyébként, minél több napot töltöttünk el Amszterdamban, annál jobban át tudtuk magunkat adni annak a bizonyos ,,vibe"-nak, és egyre inkább helyinek éreztük magunkat.

Következő nap a vásárlásé volt a főszerep, és elindultunk felfedezni a 9th street környékét, amely főleg a designer shopjairól és a fiatalos közönségéről híres. Elragadó környék volt ez is, ha jobbra néztünk, akkor menő vintage shoppok sorakoztak egymás után, ha pedig balra, akkor pedig designer kávézókat, könyvesboltokat találtunk lépten-nyomon. A hollandok ízlése egyébként nagyon példamutató: úgy tudnak hihetetlenül stílusosak lenni, hogy közben a lehető legegyszerűbben oldják meg az outfitet. Semmi flanc, semmi körítés, egyszerűségükben tökéletesek. Persze látszik az is, hogy minőségi ruhákat vásárolnak, és nem pedig eldobható, egynyári darabokat. Engem nagyon inspirált az öltözködésük, és mostanában valahogy nekem is jobban tetszenek az egyszerűbb, ám kúl darabok.

A vintage shoppingolás után Amszerdam legnagyobb parkjába, a Vondel parkba vezetett az utunk, ahol jól esett megpihenni a délutáni simogató napsütés kényeztetésében.

Másnap délelőtt pedig az otthon maradottaknak vásároltunk vásárfiákat, leginkább sajtot, és Jack White lemezt.

Ja, utána meg lekéstük a hazafelé járatunkat. Vagyis nem mi késtük le, hanem az az életképtelen transzfer busz, amely sajnos nem tudott megoldani egy olyan problémát, hogy eggyel többen ülnek a buszon. Utána meg még dugóba is került. Szóval mindent egybevetve, pont 5 perccel késtük le a repülőnket. Persze Amszterdam kellőképp megviselte a pénztárcánkat, úgyhogy éppen hogy ki tudtuk fizetni az újabb repülőjegyet, amely másnap reggelre szólt. Szóval ott volt három lány az Eindhoveni repülőtéren, nagyon kevés pénzzel, merülő internet hozzáféréssel, szállás nélkül, a repülőtér pedig hamarosan zárt volna.

Aztán igazi csapatmunka vette kezdetét, és találtunk egy srácot Eindhovenben, akinél le tudtuk alkudni a szállás árát, és azonnal tudott minket fogadni. Olyan sorsszerű volt ez a járat-lekésés, úgy érzem, látnunk kellett Eindhovent is, amely egy vérbeli kis holland városka, telis-tele dizájnnal és érdekes formákkal. Itt még a buszmegállók is virágokkal és növényekkel vannak borítva, hát nem csodálatos? Másnap szerencsére már elértük a hazafelé járatunkat, és élményekkel megpakolva a táskánkat értünk haza Budapestre.