Diától kaptam ezt a beszámolót, akik Montenegróban töltötték a nyaralásukat és út közben még Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban is megálltak. Ja, és aki azt mondja, hogy kicsi gyerekekkel nem lehet utazni, az olvassa el ezt a posztot!

Mióta lakóautónk van, minden egyes utunkról rengeteg élménnyel térünk haza. Az időpontot főszezonon kívülre tervezzük, hogy a nagy tömeget elkerüljük, vagy június eleje vagy szeptember. Most a legutolsó utunkról írnék, hiszen arról még igen friss élményeim vannak. Régi vágyam volt Montenegrót látni, persze mindenki nagyon bátornak tartott minket, hogy a kétéves ikrekkel nekivágunk egy ilyen útnak, ráadásul Bosznia-Hercegovinán keresztül, de én egyáltalán nem féltem semmitől, hiszem már jó fél éve olvasgattam a fórumokat, útleírásokat.

Tranzitszállásunk Szarajevo, innen közelítettük meg Montenegrót, első úti cél Zabljak és a Durmitor Nemzeti park volt! Gps szerint 170 km és 3 óra, hát nekünk egy teljes napunkba telt, hogy odaérjünk, de a látvány kárpótolt minket! Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, két esős nap következett, de azért a Fekete tavat (Crna Jezero) sikerült megnézni! A csekély belépő után 2 km gyaloglás, végig aszfaltos úton és elénk tárul a hegyek öleléséből a gyönyörűséges türkiz színű tavacska, amit a kiépített gyalogútnak köszönhetően körbe lehet sétálni.

Montenegrónak igazán homokos tengerpartja Ulcinj-nál van, mi is erre vettük az irányt! Olyan szuper jó kempinget találtunk, hogy a „lakosztályunk” a tengerre nézett! Mivel a csúcsforgalom már lement, a gyerekek miatt sem kellett aggódnunk, hogy elvesznek. Homokoztak, szaladgáltak és élvezték a hűsítő vizet! Vittünk biciklit is, hát akkor irány Ulcinj belvárosa! Csak mikor elértünk a domb aljára, akkor jöttünk rá, hogy miért nem találkoztunk eddig hasonszőrűekkel! Férjem utánfutóban húzza a fiúkat, mindenki minket bámul, Montenegró tényleg a hegyek országa, nem csak láttuk, éreztük is!

Béreltünk egy autót 3 napra és azzal jártuk be a környéket, hiszen az utak (fórumos leírások és Durmitor-i tapasztalat) nem mindenhol járhatóak lakóautóval! Sveti Stefan-ra a kilátó a főút mellett van, így nagy kitérőt nem kell tenni miatta, mivel a sziget maga nem látogatható, mert szállodaként üzemel, így nem érdemes lemenni!

Budva óvárosa igazán hangulatos, olcsón ebédeltünk nagyon finomat! Kipróbáltuk a tengeralattjáró hajót, felmentünk a Citadella-ra, de ha becsukom a szemem még most is magam előtt látom azokat is kis utcácskákat. 

Másnap újult erővel nekivágtunk a Kotor-i öbölnek, szép napsütéses idő, csak éppen a gyerekek nem élvezik eléggé az óvárosok bejárását, a történelmi emlékek felfedezését! Miattuk azért elég korlátozottak a lehetőségek, hiszen az Ő igényeiket vettük elsősorban figyelembe! Perast városa illetve a Szirti Madonna szigete pont ezért nem lett kipipálva a bakancslistán.

Cetinje az ország korábbi fővárosa volt, tele látnivalóval, az odavezető út csodálatos, sokáig a Skhodra-i tó nyugtatja a tekintetünket, majd mire odaérünk leszakad az ég, így itt is maradt számunkra még felfedeznivaló.

Bar óvárosa magasan a hegyekben a központtól távolabb helyezkedik el, állítólag a kalóztámadásoktól tartva építkeztek több kilométerre a tengertől! Itt a parkolásért is kértek pénzt és még belépő is volt, de nem bántuk meg. Ahogy lépkedtünk a régi köveken, szinte felelevenedett előttünk a történelem.

Egy hét tengerparti „semmittevés” után hazairányba vettük az utat, következő megállónk a csodálatos Dubrovnik, még időben érkeztünk a kempingből helyi járattal megnéztük az óvárost – de jól is tettük – másnap ismét eső, (majd mikor hazaértünk, halljuk a hírekben, hogy az óvárosban akkor a víz, hogy a turisták térdig gázolnak benne, kezükben az esernyővel!) így nem maradunk tovább, pedig a libegőt szívesen kipróbáltuk volna, amit néhány éve indítottak újra.

Sebaj, akkor irány Bosznia és a Mostar-i öreghíd! A legdrágábban itt parkoltunk (10 Euro) de cserébe itt ettük a legfinomabbat. A hídra vezető úton végig bazársor, az eső miatt eléggé csúsznak a lekoptatott kövek, inkább arra figyelek, nehogy elcsússzak gyerekkel a hátamon, nézelődni nincs időm.

A kötelező hűtő mágnes beszerzése és a fényképek után irány Jajce és a Csontváry által megfestett vízesés.Bosznia gyönyörű, csak Ők még nem ismerték fel a turizmusban rejlő lehetőségeket! A várat nem tudtuk megnézni, mert bolyongtunk annyit, de nem találtuk meg az odavezető utat, így meg kellett elégednünk a vízesés látványával.

Mivel az időjárás még mindig nem kegyes hozzánk, a nyaralásunkat lerövidítve hazafelé vesszük az utat és közben megbeszéljük, hogy jövőre az olaszországi Dolomitokkal gazdagítjuk a látottak sorát!