Az alábbi beszámoló szintén Diától érkezett. A helyszín Lengyelország, Krakkó környéke.

Mivel a Férjem érdeklődik a második világháború után, amihez Auschwitz is hozzátartozik, ezért már régóta terveztük, hogy elmegyünk oda! Egy ilyen helyre pici gyerekkel nem ildomos menni, ezért kerestünk egy szabad hétvégét, a gyerekek nagymamánál, mi meg kettesben útnak indultunk. Találtam egy honlapot, ahol Zakopane-ban élő magyarok szerveznek idegenvezetést a Krakkó környéki látnivalókhoz, és az Auschwitz-i pont erre a hétvégére esett.

Indulás péntek kora hajnalban, a reggelinket már Szlovákiában fogyaszthattuk el. Első úti cél a Bajmóci várkastély. Parkolni lehet a vár alatt 5 euroért, amihez ajándék jéghideg Kofola jár és az Úriember még segít is, hogy autónk árnyékban legyen. A vár mellett is sok látnivaló van, dínópark, strand, lehet tevegelni, sólyomröptetést nézni. Az étteremben népviseletbe öltözött felszolgálók sürögnek-forognak, a hely maga is a múltat idézi! A várkastély csak idegenvezetés keretében látogatható, ami kb. másfél óra. Mivel a nyelvet nem értjük, kapunk egy magyar leírást, ami alapján mi is tudjuk miről beszélnek körülöttünk. A vár csodálatos állapotban fennmaradt, számtalan történelmi értékkel büszkélkedhetnek. Nekem mégis a legjobban a vár alatt lévő cseppkőbarlang tetszett, ahol két kis tavacska is található, és a várkúttal van összeköttetésben. Aki erre jár, érdemes rá időt szakítani, igazi időutazásnak lehet részese. Mivel a nap már délutánba hajlott, Árva Vára mellett csak elsuhanunk, integetünk neki, és megígérjük, hogy legközelebb meg is látogatjuk!

Megkeressük a Booking-on foglalt Zakopane-i szállásunkat, lepakolunk, majd irány a város! Mivel délután 5 óra és nem ebédeltünk már nagyon éhesek vagyunk, viszont az Auschwitz-i idegenvezetés mellé, kaptunk egy voucher-t, amivel bizonyos éttermekben olcsóbban ehetünk, plusz még van magyar étlap is, csak hogy tudjuk mit rendelünk. A finom vacsora után a Gubalowkával szerettünk volna felmenni a hegyre, de olyan hosszú volt a sor, hogy nem vártuk meg, inkább a bazárban sétálgattunk, és átvettük a hely hangulatát!

Másnap első utunk a Wieliczka-i sóbányába vezetett, hosszú tanakodás után, úgy döntöttünk, hogy a lengyel idegenvezetéshez csatalakozunk egy magyar prospektussal. A sóbánya elsők között került fel a UNESCO Világörökségi listára. A bányába 380 lépcsőn keresztül juthatunk le az első szintig, az egész 135 méter mély. Gyönyörű termei, sószobrai méltán teszik híressé.

Irány Krakkó, megkeressük az előzőleg lefoglalt szállásunkat, gyors zuhany, majd belevetjük magunkat a városi forgatagba. Krakkó elbűvölt a sokszínűségével. Mivel idő szűkében voltunk, bemenni nem tudtunk sehova, csak kívülről csodáltuk az épületeket. Most helyettem inkább beszéljenek a képek.

Krakkóból Auschwitz jó másfél óra, és 9-re ott kell lennünk, így jó korán keltünk, nem volt idő pihengetni. Az idegenvezetőnket elég nehezen lehetett érteni, kicsit törve beszélte a magyart, de minden lényeges információt megtudtunk tőle. Az egyes táborban a barakkokban kiállítások vannak, minden magyar vonatkozásra külön felhívják a figyelmünket, fényképek, dokumentációk, bőröndök, cipők, tisztálkodási szerek, egyszóval minden, amit az ideérkezőktől elvettek, megtekinthetőek. A Birkenau-i táborba busz visz minket, ahol a krematóriumokat már megsemmisítették, a női barakkok téglából épültek, azok még állnak, de ahol a férfiak aludtak, azokból csak pár tekinthető meg. A nyomasztó érzés, amire készültem, nem ért utol, hiszen a rengeteg turista miatt már inkább látványosság, és elképzelni sem lehet, hogy itt egykoron milyen szörnyűségek történtek!

A hazaút hosszú és fárasztó, de egy valamiben egyet értettünk a Férjemmel: még visszajövünk ide, hiszen olyan sok látnivaló van, amire nem jutott időnk!