Tamástól érkezett az alábbi beszámoló Tallinról, aki idén nyáron járt a Balti-országokban, így Észtországban is. Ja, és nagyon szívesen adtam a tanácsokat, örülök, ha segíthetek :)

Lassan fél éve már, hogy az idei Finnországot, a Balti államokat és Lengyelországot érintő utam tervezésekor kértem tanácsot Zsófitól az utazás szervezésével kapcsolatban. Ő mindig készségesen segített, amit ezúton is köszönök! Emellett – ha jól emlékszem – már akkor szóba került, hogy írhatnék az utamról egy vendégposztot a blogjára. Hát most ez is megtörténik.

A lepkékről

Ha korábban nem is, de a Pillangó-hatás c. film megjelenése óta a beépült a köztudatba, hogy egy-egy egészen apró dolog olykor mekkora hatást képes gyakorolni az életünkre:

„Egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon” - mondják.

Esetemben az a bizonyos pillangó 2006-2007 környékén gondolta, hogy suhint egyet a szárnyával – ami mondhatni elég erősre sikeredett, hiszen végülis a Balti államokig juttatott.

Történt ugyanis, hogy épp a kispénzűek utazási irodája (Google Earth) segítségével barangoltam Északkelet-Európában, amikor megakadt a szemem egy igen jól sikerült fényképen a tallinni városházáról... Nos a gótika, mint építészeti stílus magában is a gyengém, viszont az északi tájakra jellemző alacsonyan járó Nap és a megnyúlt árnyékok olyan különös vonzerőt kölcsönöztek a képnek, hogy azon nyomban eldöntöttem, nekem egyszer ott kell állnom személyesen is átélni ezt.

Buta kis álmodozásnak tűnhet az egész, ám mégis makacsul tartotta magát a gondolat. Annyira, hogy végül idén nyáron azon vettem észre magam, hogy egy majd' két hetes, öt országot átszelő túrát szervezek csak azért, hogy eljuthassak Tallinba – és azért hogy ne eme egyetlen város meglátogatása okozza az úttal járó gazdasági katasztrófát számomra.

Révbe értünk

Szó szerint. A józan észnek ugyanis ellentmond, mégis olcsóbb volt úgy kijutnom Tallinnba, hogy előtte egy napot Finnországban töltöttem, majd onnan hajóval érkeztem meg az áhított fővárosba. Túl sok időm nem volt az egész körutazásra, de két teljes napot mindenképp el akartam itt tölteni és viszonylag ráérősen magamba szívni a hely hangulatát.

Elég nehéz hátizsákkal (~20kg) plusz jelentékeny fotós felszereléssel (igen, főleg szép képek reményében utaztam) úgy láttam ildomosnak, hogy a kikötő (Kalasadam) és az óváros (Vanalinn) között félúton veszek ki szállást. Ez elég jól sikerült, hiszen az óvárost körülvevő fal északi bástyájával szemben találtam rá a Fat Margaret Hostel nevezetű helyre. Először azt gondoltam, az alapító/tulajdonos kellő önkritikával rendelkezett a névválasztásnál és már készültem is rá, hogy belépve széles mosollyal az arcomon csak annyit mondok: „Sziasztok, Margót keresem”. Közben viszont – némi anomáliát találva a térképen – felfedeztem, hogy az említett északi bástya viseli a „Paks Margareeta”, vagyis angolul „Fat Margaret” (részemről Kövér Margó) nevet. Fekete pont nekem a felkészületlenségért, ahogy fekete pont a szállónak is a kreativitás hiányáért. A bástya egyébként a legrobosztusabb a középkori várost körülvevő városfal tornyai közül, innen is kapta a nevét.

Később szoros barátságot kötöttünk Margóval, hiszen kapuján keresztül juthattam el az óváros egyik legnagyobb utcájának számító Pikk-en keresztül a Városháza térre (Raekoja plats) – ahol egész utazásom célja volt található.

Vanalinn

Az óváros neve nem csak a fagylaltok kedvelőinek szívét dobogtathatja meg, nekem maga a hangzása is tetszik. A név elején található Vana szegényes észt nyelvtudásom szerint öreget jelent, a második fele pedig aligha lehet rejtély bárki számára. Mivel volt két napom az óváros és a vár felfedezésére elhatároztam, hogy minden egyes utcát végigjárok, akár jelöl látványosságot a térkép, akár nem.

Természetesen első utam a Városháza térre vezetett, hiszen csakis úgy lehetett érvényes az egész út. Nagyjából délre érhettem oda, ahol is a látvány letaglózott.. de sajnos nem a jó értelemben. A nagy tömeg és az erőszakos éttermi „ajtónállók” miatt percek múlva kénytelen voltam elhagyni a teret – saját lelki békém megőrzése érdekében. Este merészkedtem csak legközelebb vissza, akkorra varázslatos módon mindezeknek hűlt helye volt. Hurrá! Végre nyugodtan szétnézhettem, majd ráérősen kattogtattam az állványról.

Ami feltűnt Tallinnban, az a rengeteg részeg orosz. Nem viccelek: egymásba kapaszkodó, közösen tántorgó oroszoktól zengett az utca, akik ráadásul olyan arrogánsan viselkedtek, mintha az észtek lennének Oroszországban, nem pedig fordítva… mindegy. Kimérgelődtem magam, majd tovább néztem a várost, ami gyönyörű, ámbátor elég drága.

Magyar lévén nyilván mindent a lehető legolcsóbban kell megoldani, ezért reggeli-ebéd-vacsora csak a szupermarketből, illetve a Hesburger nevezetű gyorsétterem-láncból jöhetett szóba (menü 5 euró, szemben az éttermek 15-20 eurójával). A különböző egészségtelen cukros fánkokat némi kvásszal (nagy kedvenc!) leöblítve vagy a hostelben, vagy Kövér Margó barátosném társaságát élvezve fogyasztottam, nagy elégedettséggel.

Előre elnézést kérek, de az egyik ilyen falatozás alkalmával fogalmazódott meg bennem az alábbi szörnyű poén:

Mi történik Tallinnban, ha pirosra vált a lámpa?
Megáll az észt.

Amiért megéri

Nos, aki a fenti szóvicc után is még olvassa a posztot, azzal jutalomként megosztanám mit érdemes (szerintem) még megnézni a városban.

Hangulatos helyekből szerencsére nincs hiány. Kedvenceim közé tartozott a városfal virágpiac mellett található ikertornyokkal szegélyezett kapuja, a várba felvezető lépcsősorok (éjszaka is utcazenészekkel, párocskáknak romantikázni zseniális), a várfal Age of Empires-t idéző tornyai, a várból nyíló panorámaterasz (lehetett figyelni a kikötőbe igen sűrűn érkező hajókat, plusz szintén „romcsi”), vagy az igen nehezen fellelhető (de annál szebb) Szt. Katherina sétány.

Nem a város hibája, de az időjárással nem volt szerencsém: a képeken talán nem látszik, de átlag napi 3x sikerült eláznom. Sebaj, szerencsére a sok élmény és hangulatos utcácska mellé indulás előtt kaptam pár óra napsütést, így egy panaszos szavam sem lehet.

Tamás blogja itt érhető el, ha valaki még olvasna tőle vagy a képeit nézegetné.

Készítsd el te is a beszámolódat a kedvenc helyedről, hogy esélyes legyél a nyereményjátékon, aminek a díja egy kétszemélyes bécsi buszjegy az adventi vásárra az Eurolines jóvoltából. További információ a Facebookon.