Az alábbi bejegyzést Balázs Lottitól kaptam, aki az egyik kedvenc angliai helyét mutatja be.

A legjobb kirándulás számomra itt Angliában áprilisban történt meg. Az ötlet, hogy kirándulni menjünk hirtelen jött, a kivitelezés meg még gyorsabban. Az autó bérléssel és az előkészületek során minden rendben ment. Az úti cél kiválasztása már nem ment olyan gyorsan. Hárman három felé akartunk menni. Majd végül megszületett a döntés. Menjünk Bournemouth-ba.

Körülbelül 2-2,5 óra vidám autókázás után megérkeztünk sikítozva és ugrálva a tengerhez. A kedvünket még az sem ronthatta el, hogy az időjárás nem volt éppen kegyes hozzánk. Bournemouth egy hatalmas, pálmafás, zsúfolt turisztikai központ. Aki ismer az tudja, hogy én az eldugott és romantikus helyeket szeretem, ahol a fantáziám és a lelkem együtt tud szárnyalni a természettel.

Pár óra séta után betévedtünk egy ajándékboltba, ahol megláttunk egy hűtőmágnest…. amin a Világ egyik legszebb helye volt. Megkérdeztem az árustól hogy, hogyan is jutunk el oda. A bácsi nagyon aranyosan elmondta, hogy merre kell menni. Természetesen nem volt 100%-os az információ és még a GPS sem volt a segítségünkre. De 1 óra autókázás után keskeny kis utakon, csodálatos kis vidéki Toscan jellegű falvakon át eljutottunk egy elképesztően gyönyörű helyre.

Szerintem Dorset legszebb helyét sikerült megtalálnunk. Az időjárás egyre rosszabbra fordult. Kis eső és sűrű köd… de még mindig vidámak voltunk. A parkoló a sziklák felett volt, ahonnan meredek, saras és sóderes út vezetett le a két öbölbe. Bal oldalon a Man of war volt, jobb oldalon a Durdle door. Sajnos az esőzések és az áradás kimosta a levezető lépcsőt a Durdle door-hoz, de a másik oldalra le lehetett menni.

Az öbölben az idő tiszta volt, fejünk felett a köd. Eszméletlen látvány volt. A sziklák csodálatosak voltak. Több ezer év munkája…. a tengermoraj…. a hullámok csapódása a sziklákhoz. Természetesen a sós vizet meg kellett kóstolnom. Sikerült a legnagyobb hullámot kiválasztani, ami telibe is csapott. Ezután vizes cipővel folytatódott a túra. Órákig tudtam volna hallgatni a tengert. Egy kis időzés után felmentem a sziklák tetejére, ahonnan az egész Durdle door-t beláttam. Homokos-sóderes tengerpart, fehér sziklák, érintetlenség, sós párás víz csapódik az arcodba, a hajad fújja a szél. Az a békesség amit ott éreztem olyan felemelő volt. Az ég és a föld találkozott egymással… annyira sok érzéssel teltem meg. Etudnám képzelni, hogy minden nap elmegyek oda és álmodozom, sétálok, olvasok… egy darab kis békeszigete ebben a felgyorsult Világban. Ha a három hely közül választanom kéne, akkor egyértelműen a Durdle door volt a legszebb. Azt kívánom, hogy bárcsak megoszthattam volna a pillanatot mindenkivel…