Edinától érkezett az alábbi beszámoló, aki az angliai körutazásáról írt.

Egy hetes utam első napjának célja London volt. A gépem a Stansted reptérre érkezett a reggeli órákban, ahonnan a National Expressz busszal jutottam el Londonba, a Victoria Coach Station-re. Itt vártam a barátaimat, akik Leeds-ből jöttek. Kiderült, hogy defektet kapott a buszuk az autópályán és meg kell várniuk a felmentő járatot, így késtek egy fél órát. Addig megittam egy kávét és szereztem egy térképet. Az ügyfélszolgálatos pasi próbált megviccelni: az amúgy ingyenes térképért 2 fontot akart kérni. Amikor látta a csodálkozó tekintetemet, elnevette magát és közölte, hogy ajándék. Megérkeztek az ismerőseim és elindultunk megkeresni a szállásunkat. Vásároltunk Oyster-kártyát, mely feljogosít minden tömegközlekedési eszközön való utazásra, és felszálltunk a metróra. A hotel a külvárosban volt. Miután becheckoltunk, úgy döntöttünk, hogy a városnézést a British Múzeummal kezdjük. Hatalmas gyűjteménnyel rendelkezik ez a múzeum. Megtekintettük az Indiana Johns-ból ismert kristály koponyát, az egyiptomi szarkofágokat, sőt a japán teremben lehetőségünk nyílt beöltözni gésa ruhába is.

A második napon eszméltünk rá, hogy milyen bonyolult is a londoni metró hálózata. Leszálltunk a Westminster megállónál, ami azért volt jó, mert ott található jó néhány nevezetesség, mint pl.: London Eye, a parlament a Big Bennel stb. A Westminster hídon sikerült közös fotót készítenem egy skót dudás bácsival. Ezután a Buckingham palota felé vettük az irányt, hogy megtekintsük az őrségváltást. Találtunk az akkor már várakozó tömegben egy jó helyet, mire eleredt az eső. Kellemes volt így álldogálni, de aki ide utazik, az készüljön fel a gyakori csapadékra. Már messziről lehetett hallani a piros egyenruhás, medveszőr kucsmás katonák rezesbandáját. Az őrségváltás után betértünk egy szuvenír boltba, ahol legnagyobb meglepetésünkre a borosüvegeken a következő felirat szerepelt: Royal Tokaji. Az eladó hölgytől megtudtuk, hogy tokaji aszút tartalmaz. Úgy látszik a királynő tetszését is elnyerte a hungarikumunk. Ekkorra már igencsak megéheztünk, úgyhogy beültünk egy helyre, hogy megkóstoljuk a fish and chips-et. A nap végére már csak a Tower Bridge maradt hátra. Mázlink volt, mert épp akkor emelkedett fel a híd két szárnya, ugyanis egy hajó haladt keresztül rajta. Mindezt egy éles szirénázás jelezte számunkra.

A harmadik napon elhagytuk a szállásunkat és a buszunk indulása előtt még felkerestük a Harrods nevű világhírű üzletet. Leedsbe kb. 4 óra alatt értünk. A városról annyit kell tudni, hogy az ipari forradalom idején a gyapjúgyártás központja volt, manapság pedig a kereskedelem és legfőképp az oktatás bontakozott ki. A statisztikák szerint Anglia leggyorsabban fejlődő városa. Egyedül fedeztem fel a várost délelőttönként, mert a barátaimnak dolgozni kellett, de könnyen kiigazodtam az ismeretlen terepen. Ami egyből feltűnt, hogy az itteni double decker-ek (emeletes buszok) lila-fehér színűek, míg Londonban mindenki pirossal találkozik. Amikor útbaigazítást kértem egyszerre ketten nyújtottak segítséget. Meg kell jegyezni, hogy a helyiek nagyon kedvesek a turistákkal. Kíváncsiságból benéztem a piacra, ahol temérdek portékát értékesítettek a kereskedők. Elsétáltam a Városházához, bóklásztam a sétáló utcákon.

Ismerőseim ajánlására kirándultam egyet Yorkba, ami fél órányi vonatozásra volt Leedstől. Felkerestem a National Railway Museum-ot, melyet a világ legnagyobb vasúttörténeti múzeumaként tartanak számon. Ajánlom mindenkinek ezt a helyet, akár gyerkőcökkel, akár egyedül utazóknak, mivel rengeteg a látnivaló és az érdekesség. Több mint 100 mozdony és 200 egyéb vasúti jármű található, köztük a történelem könyvekből jól ismert 1862-ben gyártott első gőzös, a „Rakéta” is.

Két órás bámészkodás után felszálltam egy városnéző kisvasútra, ami a yorki katedrálisnál (Minster) állt meg. Nem hiába nevezik Észak-Európa legnagyobb gótikus székesegyházának. Fényképet csak sok apró darabból tudtam róla készíteni.

Nagyon különleges épületeket láttam, mintha a Robin Hood történetébe csöppentem volna. Benéztem egy Teddy maci üzletbe, vásároltam yorkshire-i teát és a whisky boltot sem hagyhattam ki. Található a városban egy Viking Múzeum is (Jorvik Viking Centre), amire sajnos már nem jutott időm, de ami késik, nem múlik.

Este pedig Leedsben tartottunk egy búcsú vacsit az egyik étteremben, ahol megízleltem az angol gasztronómia eddig számomra ismeretlen kuriózumait, mint például a yorkshire puddingot. Ez egy igazi kakukktojás: nevéből adódóan mindenki valami desszertre gondol, aztán kiderül, hogy nem más, mint kis fánk alakú köret, általában steak-ek kísérője. Túl sokat ne várjatok tőle, de egyszer meg lehet enni. A vacsi fénypontja a csokiszökőkút volt! Különféle gyümölcsöket és pillecukrot mártottunk bele.

A hazautazás előtt ellátogattunk barátnőmmel a közeli állatfarmra, ahol lámákat, kecskéket, birkákat, nyulakat és tengerimalacokat mutatnak be a látogatóknak. Ezután már igyekeznünk kellett, hogy elérjük a Manchesterbe induló vonatot. Hatalmas ennek a városnak a vasútállomása. Nagy nehezen megtaláltuk a transzfer vonatot és így időbe érkeztünk a reptérre.
Rengeteg élménnyel tértem haza.

Készítsd el te is a beszámolódat a kedvenc helyedről, hogy esélyes legyél a nyereményjátékon, aminek a díja egy kétszemélyes bécsi buszjegy az adventi vásárra az Eurolines jóvoltából. További információ a Facebookon.